Két évvel a ház festése után, idén sajnos fel kellett újítanom a külső homlokzatot, ugyanis a szürke szín olyanyira szívta magába a meleget, hogy a lambéria nem csak összement, hanem kinyomta magából az összes gyantát. Ettől a ház napsütötte oldala igencsak csúf lett, mivel beszáradt gyantafoltok éktelenítették. Emellett néhol annyira kiszáradt a fa is, hogy a festék is repedezett lett.
A homlokzat április 9-én
A fenti képet kinagyítva láthatóvá válik, hogy a gyanta milyen foltosra változtatta a falat, amely közelebbről még szembetűnőbb:
A gyantásodás közelről
Amikor a ház színe mellett döntöttem, sajnos nem számítottam rá, hogy a sötétszürke szín vonzani fogja a Napsugarakat, miáltal rettentően átforrósodik majd és kiszárad. A száradás alatt némely lambéria megvetemedett, és szinte kivétel nélkül összébb mentek. Szerencsére az illesztésnél nem alakultak ki nagyobb hézagok, így elmondható, hogy a fal még a látványos száradás után is viszonylag szép maradt.
Hál' égnek a gyanta maximálisan kiszáradt, ezért könnyen lecsiszolható volt:
A fal sarkának látványa csiszolás után
A helyenként kiforduló lambériát csavarral húztam be a helyére, majd az egyenetlenségeket lecsiszoltam. Ezután egy tubusos tömítőanyaggal kitöltöttem a hézagokat, amit az ujjammal simítottam el. A tömítőanyag egyébként nagyon lassan száradt, s olyannyira erősnek (és rugalmasnak) bizonyult, hogy az ujjamról még négy nap múltán se kopott le. Bármivel is suvickoltam, tisztítószerekkel egyáltalán nem jött le.
A réskitöltés közben
Mivel a kislányom egy hétig nálam volt, ezért a munkálatokat fel kellett függesztenem pár napra. A tető élének cseréjét április 23-án végeztem el, ami már időszerű volt, hiszen az két éve állt befejezetlenül.
A korábban feltett lambériadarabkák nagy részét le kellett szednem, mert az olyannyira szétszáradt, megvetemedett vagy megrepedt, hogy csúnya lett volna azokat lefesteni. A lambériát tartó tetőlécek is csont szárazak voltak, amiket a lambéria felhelyezése előtt lenmagolajjal kentem át. Itt nem spóroltam az anyaggal, mert a fa úgy szívta magába az olajat, ahogy a szahara a vizet, ha több évnyi szárazság után folyadékhoz jut végre. Magam is meglepődtem, hogy két rétegben kellett átkennem bő lére eresztve.
Április 24-én vettem pár tábla 2 cm-es poliuretán hab szigetelőt, amit becsúsztattam a sarkokba:
A léckiosztás olyannyira jól sikerült, hogy a táblák alig akartak becsúszni közéjük, annyira szorosak voltak. Ezzel végre megszűntettem egy hőhidat, ugyanis a sarkokon nincs semmiféle szigetelőanyag, hiszen a sarkon álló fagerenda-oszlop két szélén egy-egy ablakkeret indítja a falat. Vagyis nincs felhelyezve kőzetgyapot, mint a falak gerendái között, s egyedül a sarok belső oldalán, a gipszkarton mögött van pár centi gyapot, miáltal a ház azon sarka igencsak hűvös volt télen. Ezt eddig határozottan érezni lehetett a nappali sarkán. A poliuretán hab táblák valószínűleg javítanak némiképp a ház hőmegtartó képességén.
Ezekből jutott a sarok mindkét oldalára, amit a ház többi falán is folytatni fogok.
Aznap jutott időm arra is, hogy a tető élére előző nap felhelyezett lambériát lefessem. Miután megkapta az alapozót, pár óra száradás után jöhetett a színezés. Az eredeti elképzelés szerint ez szürke lett volna, de mivel a szürke iszonyatosan szívja a Nap melegét, ezért most a fehér mellett döntöttem.
Ezután egy viszonylag nehezebb munka következett: a bejárati ajtó és a gyerekszoba ajtaja közötti lambéria leszedése, lecsiszolása és felrakása. Erre azért volt szükség, mert a szürke felület miatt a Nap olyannyira megmelengette a lambériát, hogy az néhol megvetemedett és rényire összehúzódott. Emellett szigetelőanyagot is tettem a lambéria mögé, amit ezen a hosszon csak úgy lehetett kivitelezni, ha azt leszedem.
A lambériák visszahelyezése se volt valami egyszerű, mert azok annyira összegyógyultak az elmúlt években, hogy sehogy sem akartak a szétszedés után ismét összepaszírozódni. Ezt helyenként kalapácsütés segítségével oldottam meg, de volt olyan pont, ahol már ez sem segített. A nut és a féder egész egyszerűen nem akartak összecuppanni, amit a lambéria 4 méteres hossza is nehezített; egyszerűen mondva, ilyen hosszban nem tudtam egyszerre összefogni őket.
Végül egy már bevált módszert alkalmaztam a lambériák összeillesztéséhez: egy egyszerű autóemelőt:
majd az autóemelőt közéjük fogtam
A lambériákat ezután már könnyedén a helyükre lehetett nyomni (illeszteni). Ez annyira tökéletesen sikerült, hogy mire az ajtóhoz értem, egy lambériányi hiányom keletkezett! A lambériák közötti hézagok megszűntetése után ugyanis ennyi lett a minusz. Végül két új lambériát tettem fel, mert az utolsó régi olyannyira rossz állapotban volt, hogy nem volt képem visszahelyezni.
A megmaradt régi lambériából végül elkészült az ajtó melletti él:
Miután a lambériák és a szigetelés is felkerült a falra, elkezdhettem az illesztési hézagok elsimítását a már korábbi tömítő pasztával:
Annyira jó ez az anyag, hogy még sniccerrel sem lehetett levágni, amikor próbaképp megpróbáltam egy szakaszon eltávolítani. Annyira erős és tapadós, hogy lehetetlen leszedni!
Az illesztési hézagok bár nem voltak nagyok, de mégis kikentem azokat pasztával, hogy egy egységesebb, sík felületet kapjak. Ennek ellenére látni, hogy a fal lambériákból áll, mert a lambériák közti mélység még látható. Festés után kiderül, hogy mennyire néz ki jól....
Folyt. köv.
Árak:
Lambéria, 10 szál: 26.000 Ft
Polifarbe szürke festék, 5 liter: 3500 Ft
Fehér festék és alapozó 1-1 liter, 1db ecset: 7400 Ft
Szigetelőanyag, 10 tábla: 2300 Ft
Mapei hézagtömítő, 12 tubus: 20.000 Ft
