Miután eladtam a horányi házamat, 14 millió forint csücsült a bankszámlámon. Nem kevés pénz, de azért annyira nem is sok, hogy az ember vígan válogathat a felkínálkozó lehetőségek közül.
Mire lehet elég 14 millió forint?
Üres telekre mindenképp. Pilisvörösváron a lakóövezeti telkeket 6-8 millió forint közötti összegért kínálják, helytől, mérettől és közművesítettségtől függően.
Amikor 2015. szeptember utolsó napjaiban elkezdtem a keresgélést, összesen 8 darab telek volt számomra megfelelő, de mire két hónap múltán a foglaló kifizetéséig jutottam volna velük, addigra sorban eladogatták mindegyiket. Végül már azon telkek is felmerültek lehetséges vételként, ahová egyáltalán nem szerettem volna költözni. Hogy miért? Mert a horányi házam eladásával 2016. március végéig kaptam haladékom a kiköltözésig. Addig pedig nemcsak a telket kell megvásárolnom, hanem fel is kell rá húznom egy olyan épületet, amely már lakható állapotba kerül.
Október elejétől kezdve március végéig mindössze hat hónap áll a rendelkezésemre a művelet végrehajtásáig, amely idő felét a keresgélés, az adásvétel, a tervezés és az engedélyeztetés teszik majd ki. Decemberre mindenképp meg kell vennem a telket, hogy a téli fagyok elmúltával, legkorábban február elején megkezdhessem az építkezést.
A keresgélés hosszú és fárasztó volt: a Trabimmal annyit keringtem a pilisvörösvári címek között, hogy gyakorlatilag az egész települést feltérképeztem ezáltal. A telekre mindössze 6 millió forintot szántam, különben olyan kevés pénzem maradt volna, hogy abból semmit se tudtam volna felépíteni. Semmi esetre sem akartam a 100 m2-es horányi téglaházamat egy jelentősen kisebb faházra cserélni, ezért fontos volt mennyiért találok földet, amelyre aztán alapozhatom a jövőmet.
Az első telek az Amur utcában volt látható. A hirdetőtábla alapján derült ki, hogy azt a tulajdonos szomszédja hirdeti 6.5 millió forintért. Találkoztam az illetővel, aki bár úgy tüntette fel magát, mintha ingatlanos lenne, a nyilvántartó szerint a nyilvántartásban nem szerepelt. Hosszas vitatkozás árán tudtam kicsikarni tőle a tulajdonos telefonszámát, aki állítólag csak konkrét árajánlattal volt hajlandó szóba állni a vevővel. Az ajánlatom ezért 6.2 millió forint volt, amit negyed órányi beszélgetés után lealkudtam 5.8-ra. Elmagyaráztam neki, hogy a telke kicsi, mindössze 430 m2, nincs rajta semmilyen közmű, ráadásul messze esik a forgalomtól, amely miatt még az 5 millió is sok, nemhogy a 6.2! Az árat végül elfogadta, de csak is azért nem jött létre az üzlet, mert akkor még nem tudtam neki foglalót fizetni. Ugyanis ekkor még nekem sem fizettek foglalót a házam után. A telket buktam, állítólag 6.2-ért megvették.
A következő telek 100 méterrel odébb, a Harcsa utcában volt megtalálható. 6.2 millióért kínálták ezt is, viszont a terület összközműves volt, valamint állt rajta egy 25 m2-es faház is. Csupán két dolog zavart vele kapcsolatban: az egyik, hogy a telek mérete csak 370 m2 volt, a másik pedig, hogy a telek háta mögött egy meglehetősen mély szakadék tátongott. Az igaz, hogy a mellette levő telkeken hatalmas téglaházak álltak, de mégiscsak tartani véltem attól, hogy egy erős esőzés után földcsuszamlással válik semmivé mindenem. Mire a foglalózáshoz jutottam volna, ezt is eladták a meghirdetett áron.
Ezután számtalan helyen megfordultam, amelyeket felsorolni sem tudok. Vályogház, romos ház, faházas telkek, sorház, ikerház... minden volt a kínálatban. Egyedül az számított, hogy a terület ne kerüljön 6 milliónál többe, valamint fejlődőképes legyen, azaz ha úgy döntök, akkor kis ráfordítással bővíteni vagy változtatni lehessen.
A Gesztenye utcai ház tűnt a legjobb választásnak, ugyanis 6.5-ről lealkudtam 5.5-re, valamint a lehető legközelebb helyezkedett el a központhoz. Nemcsak a volt élettársam és a kislányom laktak a háztól két saroknyira, de a buszmegálló, a játszótér, az élelmiszerbolt, a pékség, a cukrászda, az étterem és minden más is gyakorlatilag egy köpésnyi távolságra voltak tőle.
Egyetlen gond volt vele csak: a ház a végrehajtónál parkolt, amely miatt 8 hónapnál korábban esélyem sincs a megvételre. Azt ugyanis meg kell még hirdetni a végrehajtó honlapján, licitálni kell rá, majd várni és várni, aztán kifizetni. Jövő nyár végére lett volna belőle valami, ha egyáltalán nem kínál érte valaki más többet. Nem mertem megkockáztatni, hiszen április 1-től elvileg már laknom kellene valahol.
Pedig láttam benne fantáziát, mert amit elbontok, annak anyagából vissza is tudnám építeni az elképzeléseim szerinti házat.
Ezután felpörögtek az események: szinte minden nap Pilisvörösváron voltam és ingatlanokat kerestem szerte a településen. Volt olyan nap is, amikor a kocsiban kényszerültem aludni, hogy ezzel is spóroljak a benzinköltségen. Ugyanis reggel elindultam Horányból (65 km), majd egész nap tekeregtem Pilisvörösváron, majd késő délután már nem mentem haza ismét, mert másnap ugyanott kezdhettem volna a tulajdonosokkal való találkozót.
A fenti képen szereplő ház nagyon tetszett, de az árát egyáltalán nem érte meg. Ismerem ezt a háztípust, hangulatos, jól elrendezett, kellemes benne lakni, de 13 millió forint eszméletlenül sok pénz érte. Én a 100 m2-es téglaházamat adtam el 14 millióért, amelyből 13 milliót egy 40 m2-es faházra őrültség volna kifizetni! Próbáltam ezt megértetni a tulajdonossal, hogy amit kér az irreális, de hajthatatlan maradt. Szerintem úgy gondolta, hogy majd talál egy balekot, aki hozzásegíti majd őt végre ahhoz, hogy új életet kezdjen valahol máshol. Nem is tudom én a házamért miért nem kértem mindjárt 25 milliót, és akkor olyan házat vehettem volna, amilyen már megfelelne az igényeimnek.
Rengeteg házat és telket megnéztem ezután, amelyek többségéről kép sem készült, annyira szánalmas volt mindegyik. Egy ingatlanossal is szerződtem, hogy keressen nekem a paraméterek alapján valami jó helyet, de ő sem tudott segíteni. Viszont egy alkalommal olyan helyre vitt, ahol az egész utca eladósorba került, így bőven kínálkozott lehetőségem a válogatásra. A telkek és a faházak ugyan jók voltak, de olyan árat kértek értük, amit nem tudtam volna kifizetni. 8 milliótól 10 millióig kínálták a földet. De kiszúrtam közölük az egyiket, amit nem mutatott meg az ingatlanos: miután elbúcsúztam tőle, visszamentem és a kapura kifüggesztett telefonszám alapján felhívtam a tulajdonost.
A telek 6 millióba került és zártkerti ingatlanként szerepelt a nyilvántartásban. Az előbbi fantasztikusan jó hírnek bizonyult, míg utóbbi aggodalomra adott okot: ugyanis a zártkerteket csak úgy lehet eladni, hogy meg kell hirdetni valami állami honlapon, amelyre a földműveléssel foglalkozóknak elővásárlási joga van. Ha ezen túl vagyok, utána lehetne átsoroltatni a telket belterületi, lakóövezeti telekké. Ez még nem is lenne baj, de ennek a lefutási ideje is nagyjából 8 hónap lenne.
Az ügyvédem leleményességének volt köszönhető, hogy utánajárt a zártkerti ingatlanokkal kapcsolatos dolgoknak, amelyből aztán kiderült, hogy a zártkerti ingatlanokat a pilisvörösvári Hivatal ezen év decemberének végéig ingyenesen átsorol lakóövezeti ingatlanná, ha azt a tulajdonosok kérik. Hát hogyne kérnék!
Gyorsan aláíratott egy papírt a tulajdonosokkal, hogy megbízzák őt a telek ügyleteinek intézésével, majd elment és elindította az átsorolási folyamatot. Közben én is kifizettem 400.000 forint foglalót, amit elvileg 2016. január végén adás-vétel követ.
A telken kút és villany van csupán, meg egy 30 m2-es faház, amit nyári ideiglenes szállásként használni lehet, de lakhatás céljára nem: se fürdő, se wc nincs benne, valamint szigetelés hiányában meglehetősen hideg lehet a télen. Viszont a telek mérete nagy: 740 m2-es, amelyre hatalmas ház húzható.
Remélem a telek hamarosan tényleg átkerül a nevemre, de addig is kezdődhet a számolgatás és a tervezgetés.
A következő telek 100 méterrel odébb, a Harcsa utcában volt megtalálható. 6.2 millióért kínálták ezt is, viszont a terület összközműves volt, valamint állt rajta egy 25 m2-es faház is. Csupán két dolog zavart vele kapcsolatban: az egyik, hogy a telek mérete csak 370 m2 volt, a másik pedig, hogy a telek háta mögött egy meglehetősen mély szakadék tátongott. Az igaz, hogy a mellette levő telkeken hatalmas téglaházak álltak, de mégiscsak tartani véltem attól, hogy egy erős esőzés után földcsuszamlással válik semmivé mindenem. Mire a foglalózáshoz jutottam volna, ezt is eladták a meghirdetett áron.
Ezután számtalan helyen megfordultam, amelyeket felsorolni sem tudok. Vályogház, romos ház, faházas telkek, sorház, ikerház... minden volt a kínálatban. Egyedül az számított, hogy a terület ne kerüljön 6 milliónál többe, valamint fejlődőképes legyen, azaz ha úgy döntök, akkor kis ráfordítással bővíteni vagy változtatni lehessen.
Egy bontásra ítélt ház a Gesztenye utcában
A Gesztenye utcai ház tűnt a legjobb választásnak, ugyanis 6.5-ről lealkudtam 5.5-re, valamint a lehető legközelebb helyezkedett el a központhoz. Nemcsak a volt élettársam és a kislányom laktak a háztól két saroknyira, de a buszmegálló, a játszótér, az élelmiszerbolt, a pékség, a cukrászda, az étterem és minden más is gyakorlatilag egy köpésnyi távolságra voltak tőle.
Egyetlen gond volt vele csak: a ház a végrehajtónál parkolt, amely miatt 8 hónapnál korábban esélyem sincs a megvételre. Azt ugyanis meg kell még hirdetni a végrehajtó honlapján, licitálni kell rá, majd várni és várni, aztán kifizetni. Jövő nyár végére lett volna belőle valami, ha egyáltalán nem kínál érte valaki más többet. Nem mertem megkockáztatni, hiszen április 1-től elvileg már laknom kellene valahol.
Pedig láttam benne fantáziát, mert amit elbontok, annak anyagából vissza is tudnám építeni az elképzeléseim szerinti házat.
Ezután felpörögtek az események: szinte minden nap Pilisvörösváron voltam és ingatlanokat kerestem szerte a településen. Volt olyan nap is, amikor a kocsiban kényszerültem aludni, hogy ezzel is spóroljak a benzinköltségen. Ugyanis reggel elindultam Horányból (65 km), majd egész nap tekeregtem Pilisvörösváron, majd késő délután már nem mentem haza ismét, mert másnap ugyanott kezdhettem volna a tulajdonosokkal való találkozót.
8 millió forint (csak villany és kút, mosdó és wc nincs)
12 millió forint (vályogház, görbe falak, lejtős padló, ázott fal, régi vezetékek)
13 millió forint (szép, tiszta és kényelmes, de erősen túlárazott)
A fenti képen szereplő ház nagyon tetszett, de az árát egyáltalán nem érte meg. Ismerem ezt a háztípust, hangulatos, jól elrendezett, kellemes benne lakni, de 13 millió forint eszméletlenül sok pénz érte. Én a 100 m2-es téglaházamat adtam el 14 millióért, amelyből 13 milliót egy 40 m2-es faházra őrültség volna kifizetni! Próbáltam ezt megértetni a tulajdonossal, hogy amit kér az irreális, de hajthatatlan maradt. Szerintem úgy gondolta, hogy majd talál egy balekot, aki hozzásegíti majd őt végre ahhoz, hogy új életet kezdjen valahol máshol. Nem is tudom én a házamért miért nem kértem mindjárt 25 milliót, és akkor olyan házat vehettem volna, amilyen már megfelelne az igényeimnek.
Rengeteg házat és telket megnéztem ezután, amelyek többségéről kép sem készült, annyira szánalmas volt mindegyik. Egy ingatlanossal is szerződtem, hogy keressen nekem a paraméterek alapján valami jó helyet, de ő sem tudott segíteni. Viszont egy alkalommal olyan helyre vitt, ahol az egész utca eladósorba került, így bőven kínálkozott lehetőségem a válogatásra. A telkek és a faházak ugyan jók voltak, de olyan árat kértek értük, amit nem tudtam volna kifizetni. 8 milliótól 10 millióig kínálták a földet. De kiszúrtam közölük az egyiket, amit nem mutatott meg az ingatlanos: miután elbúcsúztam tőle, visszamentem és a kapura kifüggesztett telefonszám alapján felhívtam a tulajdonost.
A telek 6 millióba került és zártkerti ingatlanként szerepelt a nyilvántartásban. Az előbbi fantasztikusan jó hírnek bizonyult, míg utóbbi aggodalomra adott okot: ugyanis a zártkerteket csak úgy lehet eladni, hogy meg kell hirdetni valami állami honlapon, amelyre a földműveléssel foglalkozóknak elővásárlási joga van. Ha ezen túl vagyok, utána lehetne átsoroltatni a telket belterületi, lakóövezeti telekké. Ez még nem is lenne baj, de ennek a lefutási ideje is nagyjából 8 hónap lenne.
Az ügyvédem leleményességének volt köszönhető, hogy utánajárt a zártkerti ingatlanokkal kapcsolatos dolgoknak, amelyből aztán kiderült, hogy a zártkerti ingatlanokat a pilisvörösvári Hivatal ezen év decemberének végéig ingyenesen átsorol lakóövezeti ingatlanná, ha azt a tulajdonosok kérik. Hát hogyne kérnék!
Gyorsan aláíratott egy papírt a tulajdonosokkal, hogy megbízzák őt a telek ügyleteinek intézésével, majd elment és elindította az átsorolási folyamatot. Közben én is kifizettem 400.000 forint foglalót, amit elvileg 2016. január végén adás-vétel követ.
A telek, amelyre az új házam kerül majd
A telken kút és villany van csupán, meg egy 30 m2-es faház, amit nyári ideiglenes szállásként használni lehet, de lakhatás céljára nem: se fürdő, se wc nincs benne, valamint szigetelés hiányában meglehetősen hideg lehet a télen. Viszont a telek mérete nagy: 740 m2-es, amelyre hatalmas ház húzható.
Remélem a telek hamarosan tényleg átkerül a nevemre, de addig is kezdődhet a számolgatás és a tervezgetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése