2016. február 23., kedd

12. rész - Talajcsere

Február 23-án olyan jó idő lett, hogy végre nekiállhattam az alapozási munkálatok első fázisának: a talajcserének. 

E feladat elvégzésével egy bobcat-os fickót bíztam meg, de mivel az esőzések miatt a talaj járhatatlanná vált, ezért a munkálatok megkezdését el kellett halasztanunk a szárazabb időszakig. Erre viszont nem várhattam, mert csupán két hónapom maradt arra, hogy a jelenlegi házamból kiköltözzek, s ki tudja mikor szárad ki a talaj, hogy az járhatóvá váljék. 

Tehát, ha nincs bobcat, akkor marad az önerő. Muszáj voltam elkezdeni ásni...

A 8x12-es alap kiásása egy ásónyomnyi szélességben nem is olyan egyszerű feladat. Nem csak a földmennyiség miatt, hanem mert a kiásandó földterület szó szerint cuppogott és rotyogott minden egyes lépésnél, olyannyira eliszaposodott a talajvíz miatt.

Nagyjából 30 köbméter földmennyiségről van szó, amit eleinte a kerítés tövébe hajítottam, majd amikor a távolság ezt már lehetetlenné tette, muszáj volt a talicska segítségét kérnem. 

A ház északi oldalánál kezdtem el az ásást

A talajvíz olyannyira megpuhította a földet, hogy ásás közben bokáig süllyedtem a talajba, ezáltal szó szerint lehetetlenné vált az ásás. Megoldásként egy félredobott linóleum darabot tettem magam alá, amely már biztos alapot jelentett a talpamnak. De a nehézségek ezzel még nem szűntek meg, ugyanis a ragacsos földet elsőre nem mindig sikerült félredobnom az ásóval, mivel az rászívta magát az ásó fejére. Csupán minden második-harmadik próbálkozásra váltak szét egymástól, jó kis testmozgást erőltetve rám.

Két órányi ásás után

Miután az árok olyan szélessé vált, hogy már nem bírtam a túloldalra átdobni a földet, muszáj voltam talicskával folytatni a munkát. Az pedig a megpakolt földtől egész egyszerűen elsüllyedt úgy ahogy volt, ezért kénytelen voltam deszkákból egy egyenes pályát építeni a kereke alá egészen a lerakóhelyig. 

Talicskapálya

A talicskát minden egyes kör után ki kellett kaparnom kapával, mert a ragacsos föld beletapadt az aljába. 

Útvonal módosítás

A munka maga rém egyszerű, de monoton és megterhelő volt. Reggel 7-kor álltam neki a gödör kiásásához, de 12:30-kor abba is hagytam, mert annyira elfáradtak az izmaim. Az egészben az volt a legfárasztóbb, hogy a vizes föld jóval nehezebb volt, mint a száraz változata, így nagyobb terhet kellett megemelnem minden egyes ásásnál, ráadásul a ragacsossága miatt többször kellett megráznom az ásót, amely így több mozdulatot jelentett, mint ha szárazzal tettem volna ugyanezt. 

Délelőtt

Dél körül

Délután

A kitermelt földet természetesen nem csak elhordani kellett, de a vízben tocsogó részeken el is kellett teríteni. Ekkor nem csak a földbe süppedtem bele, de a kapát minden egyes alkalommal jól meg is kellett ráznom, hogy elengedje a földet.

A vizes-lápos telekalját csak feltöltéssel lehetett járhatóvá tenni

Az első napon az adott földterület mintegy egyharmadát sikerült kiásnom egy ásónyomnyi mélyen. 

Az ez utáni napokban sajnos nem lehettem kint minden nap, mert egyrészt más dolgaim akadtak, másrészt pedig folyamatosan esett az eső, miáltal olyan csúszóssá vált a terep, hogy képtelenség volt rajta állni, főleg teherrel.


Február 27-én


Február 27-én


Március 9-én


A kitermelt földet eközben a kert közepére hordtam, mert a vizes talaj miatt egyáltalán nem lehetett a talicskát a kerítés közelébe tolni:



Péter barátom ezután két alkalommal is besegített az ásásba, hogy mielőbb befejezhessem a gödörásást. Ugyanis mielőbb szerettem volna már elkezdeni a talajfeltöltést, hogy az építkezés megkezdéséig már kész legyen a terep.

Az építkezés megkezdésének dátumát még nem tudtam, hiszen az a tervezőtől függött, hogy mikorra készül el a rajzokkal, s mikor tudja azokat beadni a Hivatalnak. Elvileg a beadástól számított huszadik napon lehet elkezdeni az építést, úgyhogy a dátumot nagyjából március végében jelöltem meg.

Március 13-án a gödör kiásása megtörtént. Sajnos az erről készült képet elkavartam valahová, ezért nem tudom érzékeltetni az állapotokat. A lényeg, hogy a talaj olyannyira puha volt a rengeteg víztől, hogy másnap, a murvát szállító teherautó jóformán már az utcán elásta magát.


Befért volna a kapun, de akkor el is süllyedt volna


Egy keveset leborított a kapuba, a többit az utcán helyezte el


Az 55-ös murva abból a szempontból jó választásnak bizonyult, hogy legalsó rétegnek tökéletesen megfelelt, viszont szinte képtelenség volt normálisan lapátolni. A kapuban látható kupacot mintegy 6 óra alatt tudtam elhordani.


A feltöltés kezdete


Reménykedtem benne, hogy eztán már nem süppedek bele a talajba


A gödör látványa Március 15-én, reggel


Délutánra elhordtam a kapuban álló kupacot


Március 16-án hívtam egy szörnyet, hogy hordja be 
nekem lapátolhatatlan murvát


A talaj olyannyira átitatódott talajvízzel, hogy a gépsárkány pillanatok alatt elásta magát benne. Segítségére érkezett az azt szállító teherautó, amely miután kirángatta a süppedékből a gépet, megfeneklett a kapuban. Szerencsénkre épp akkor érkezett meg a következő murvaszállítmányom, így az érkező teherautó kivontatta mindkettőt.


A vizes talajban egyszer csak elásta magát


Nem volt könnyű menet

A gépvezető ezután elkezdte kiépíteni maga előtt az utat, de az ugyanúgy megsüllyedt, mint korábban. A talaj állaga a sűrűbb kenyértésztára emlékeztetett, amit egyáltalán nem lehetett megszilárdítani semmivel.


Útépítés a munkagödörig


Ahogy haladt előre, úgy szórta maga elé a murvát


Jól látható, hogy hiába javította ki a bejárati kapu környékén az utat, az néhány kanyar után ismét tönkrement

Egyelőre nem valami szép látvány a durva kő és a sártenger keveréke




Utánpótlás az utcáról


Estére így nézett ki a terep


A gödör teljes betemetésére nem volt elég 30 köbméter, ezért még aznap megrendeltem az újabb szállítmányt. Az első kör 153.000 forintba került, plusz a gépi behordás 30.000 forint.




Ennyi hely maradt a kőhordás után


Március 18-án érkezett meg az újabb kör, mintegy 10 köbméter, 20-as méretű murva, amely már lapátolható is volt, valamint nagyon jól tömöríthető. 


Éppen befért a kapun, és éppen nem süllyedt el


A talaj ekkor már katasztrofális állapotban volt: a sár és a kő keveréke olyan elegyet alkotott, amit csak csákánnyal lehetett szétbontani a keréknyomok mentén. Ásóval vagy lapáttal egyáltalán nem értem semmit. Aznap Péter barátom ismét besegített a talicskázásba. A 10 köbméter kővel 7 óra alatt végeztünk ketten, két talicskával.


Nem tűnik soknak, de az volt


"A tó halála" című színdarab


És elkészült!


A gödör végre tele lett hordva murvával, de a murvázás még koránt sem fejeződött be, ugyanis legalább még két rétegre van szükség a megfelelő tömörség és szint eléréséhez.


A kapu környéke iszonyú állapotba került


Miután a gödröt feltöltöttük, jöhetett a kapu környékének rendbetétele. Petivel befejezésként elegyengettük a talajon lévő göcsörtöket, majd letettük a lapátot. Másnap, azaz 19-én a Meghegeszt.hu hegesztő tanfolyam oktatója, Vili barátom kijött hozzám levágni, majd megemelni a kaput, hogy ezáltal az kényelmesen csukhatóvá-nyithatóvá váljék. Mintegy 20 centit emelt rajta.


A kapu még a megemelése előtt


Március 20-ának reggelén a murvát szállító cég kihozott újabb 40 köbméter követ, amit a gépesítés hiánya miatt egyelőre csupán talicskával hordhattam be. Éppen ezért, aznap a kapu környékét és a kocsibeállót hoztam rendbe, hiszen az közel esett a kapu előtt heverő kupachoz.


A megemelt kapu alá bőven fért még anyag


A 40 köbméter kőzúzalék


Alakul a rend


Ami megmaradt, azt március 23-án hordta a helyére egy Bobcat:








Rétegrend


A második réteg is a helyére került


Március 31-én rendelnem kellett újabb 10 köbmétert, mert a terület közepére kevés jutott, valamint meghosszabbítottam a murvaágyat az autóm számára is.

Az utcáról betekintve

Ezt a hiányzó sarkot kell feltöltenem

Az újabb 10 köbméter murva az alap végéből nézve

Miután a murvát elterítettem a mélyebben fekvő pontokon és a fenti képen is látható üres sarkon, megrendeltem a ház alapjához szükséges homokot és járdalapot.


Homok és járdalap

A talajcsere gyakorlatilag megtörtént. Innentől kezdve már a ház alapozásáról beszélünk, amely nem áll másból, mint csupán a járdalap lefektetéséből.

A közel 160 tonna murva és a kiszállítás díja összesen 549.000 forintba került. Nem kevés pénz, de még mindig eltörpül a sávalap másfél-kétmilliós árához képest. Egy ilyen mocsaras, talajvizes földbe nem lett volna elég a félmilliós vasbeton alap, főleg nem 90 négyzetméteren. 

A murvaágyás véleményem szerint elegendő tömörségű lett, amelyen a faház teljes felületén felfektetve egész biztos nem süllyed meg. Ha az elképzelésem beigazolódik, akkor elmondható, hogy a könnyűszerkezetes házak alá felesleges beton alapot önteni, amely által rengeteg pénzt spórolhatunk meg.

Most pedig két kép arról, hogy milyen volt és milyen lett a telek ház alatti része:


90 négyzetméter mocsár


Stabil murvaágyás








3 megjegyzés:

  1. Nem lehetett volna úgy megoldani hogy emeled a talajszinted és úgy építesz rá?
    Csak kérdem mint laikus:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De, tökéletes az észrevétel! Lényegében az lesz ahogy mondod, csak megfejelem ezt azzal, hogy alatta is kicserélem 50 centivel. Biztos ami biztos :)

      Törlés
  2. A termőtalajt kér lett volna betakarni. Azt hiszem, arra van valamilyen jogszabály is, hogy az építési területről ki kell menteni a talajt. Házat építeni, alapozni egyébként is a stabil altalajra érdemes. Vagyis Máté fiú jól csinálta ezt a talajcserét. Sok munka lehetett.

    VálaszTörlés