A faházépítő mesterrel a minap kint jártam a telken, hogy megmutassam neki a terepet, ahol a munkálatok folynak majd. Szerencsére az idő kedvező volt, mert végre nem esett az eső, viszont szemlátomást minden vizes és nyirkos volt, ami - az elmondása szerint - nem épp kedvező időszak az alapásásra.
Nos, ebben van némi igazság, mert a felső talajréteg olyannyira át volt ázva, hogy szinte a füvön járva is bele-bele süppedtünk a földbe. Beszélgettünk az alap árkának a kiásásáról, majd megtekintette a kútban lévő víz szintjét, amely egyszerűen fogalmazva is elszomorító volt. Ahogy meg tudtuk saccolni, a talajvíz szintje a földfelszín alatt mintegy fél méternyire állt.
A mester erre azt mondta, hogy aggasztó, de szerinte ki lehet ásni a gödröt víz nélkül is, mert a víz oly lassan mozog a földfelszín alatt, hogy mire a munkagödröt ellepné, mi már rég ki is betonozzuk azt. Véleményem szerint viszont ez nincs így, mert szemlátomást minden csupa latyak, tehát, ha elkezdünk ásni, azt azon nyomban belepi a víz. A feltételezésemnek csak úgy szerezhettünk bizonyosságot, ha teszünk egy próbaásást, úgyhogy fogtam az ásót, majd leástam mintegy 50 centiméternyit.
A kép elkeserítő volt: a második ásásnyom után a víz szinte befolyt a gödörbe, amit nagyjából egy perc múltán el is lepett (lásd a képeket lent).
A második ásónyom után
Mintegy 10 másodperc után már ennyi víz gyűlt össze a gödörben
Ilyen feltételek mellett nehéz és költséges lesz az alap ásása és kivitelezése, ezért felvetettem, hogy az eredeti elgondolás szerint kellene haladni a továbbiakban.
Ez pedig a következők alapján valósulna meg:
1: első lépésben ki kell ásom a leendő ház alatti földterületet nagyjából 50 centiméter mélységben. Addig kell ásni, amíg a talajvíz miatt érdemben már nem lehet lejeb haladni.
A ház alapterülete 90 négyzetméter, így a mélységgel beszorozva mintegy 48 köbméter fekete földet kell kiszednem és elhordanom. Ez rettentő nagy mennyiség, ha a kézi ásót vesszük alapul. Gyorsíthatnám és könnyíthetném a munkálatokat egy bobcat-tel, de azért a munkáért akár százezer forintot is elkérhet a vállalkozó, ezért megspórolván ezen összeget, inkább magam állok neki a kitermelésnek. Mindezt nehezítheti az időjárás is: ha mindvégig esik az eső, akkor halasztanom kell az egészet mindaddig, amíg a sárveszély el nem múlik. Viszont a halasztás miatt félő, hogy kicsúszok a határidőből, s úgy kell majd elköltöznöm a jelenlegi otthonomból, hogy még nincs kész a ház.
2: második lépésben az ásás után keletkező 90 négyzetméternyi gödröt fel kell töltenem nagydarab kövekkel, amelyeket alaposan le kell döngölnöm a talajszint alá (valószínűleg a sárba, iszapba). Erre rájön majd még egy réteg kő, amit szintúgy le kell döngölnöm addig, amíg a talaj engedi. A rétegződést ennek megfelelően kell folytatnom mindaddig, amíg a döngölőgép azt keményre nem tömöríti, s el nem érem a legfelső terepszintet. A legfelső réteg már közepes szemű murva lesz, amit egyenletesen, síkba lehet teríteni.
Ezzel a munkafázissal tulajdonképpen kicseréltem a talajt 50 centi mélyen, plusz ledöngöltem még a sárba mintegy 30 centiméternyit, amely a sár és a kő elegyét képezi majd.
3: harmadik fázisként elhelyezem a betonkockákat a megfelelő pontokon, amiket 20x20-as fagerendákkal kötök össze. Gyakorlatilag ez lesz a faház alapja.
A kivitelező elmondta, hogy nagyjából 3-3,5 tonna lesz a faház súlya, tehát annyi betonkockára lesz szükség, amelyek a terhelést arányosan osztják el a 90 négyzetméternyi felületen.
3 és fél tonna nem sok - nagyjából 3 Volkswagen Transporter súlya. Úgy vélem, ha faház helyett parkolót építenék, akkor az simán elbírná a három Transportert, ami évek alatt sem süllyedne meg. A három autó 12 keréken terhelné a talajt, ami nagyobb terhelést jelent, mint a faház közel 60 darab betonkockája (amelyek ráadásul nagyobb felületen érintik a talajt, mint az autók kerekei).
60 darab betonkockával számolva, a 3 és fél tonnás ház egy kockát mintegy 58 kilóval nyomna, ami jelentéktelen súlyt jelent. A faház súlya 90 négyzetméteren oszlana el, tehát a terhelést tekintve elmondhatom, hogy nincs ok arra, hogy bárhol is megsüllyedjen a ház. (lásd a példát itt: Alapozás)
A tervezővel (és néhány építési vállalkozóval) való konzultálás után vegyes érzelmek uralkodtak el bennem. Kivétel nélkül mindenki a vastag sávbeton (vagy a lemezbeton) mellett érvelt, mindenféle katartikus lehetőségeket vázolva fel a murvás alapozással kapcsolatban. Mi van, ha nem jönnek be a számításaim és valóban a költségesebb vasbeton alap mellett kell döntenem?
A vasbeton alap ára körülbelül 700.000-1.000.000 forintnyi összegbe kerülne, szemben a köves-murvás talajcseréssel, amely sac-per 150.000-200.000 forint között állna meg. Úgy érzem, nem mindegy...
A jelenlegi lakóhelyemen vannak olyan 25-30 négyzetméteres faházak, amelyek önmagukban, betontuskókra helyezve állnak, bármiféle süllyedés nélkül - nagyjából 30 éve. Mi baja lehet a házamnak, ha ugyanezt a megoldást választom, csak nagyobb területen?
Persze Horány homokos talajon terül el, szemben a pilisvörösvári fekete földdel. Előbbi helyen a talajvíz elszivárog, míg utóbbinál nem. A telkem alatt ugyan folyik a víz a lentebb eső területekre, de olyan nagy mennyiségben, hogy tulajdonképpen maga a talaj a vizes, vagyis vízben tocsog úgy ahogy van.
Többen javasolták a pontalapozást (vagy cölöpalapozást), ami annyit tesz, hogy gépi fúróval leásnak 3 méternyi mélységben, mintegy másfél méterenként egymástól, majd ezeket a lyukakat végül kiöntik betonnal, viszont a költségek így több millió forintra rúgnának, ami számomra szintén nem elfogadható.
A józan paraszti ész alapján úgy vélem, az elgondolásom megállná a helyét, de mindig ott van az a bizonyos "mi van, ha..." dolog. Ha a murvás alap tényleg nem jön össze, akkor lőttek az egész ház-projektemnek, mert mindenem odaveszhet, ha a ház elkezd süllyedni vagy deformálódni.
A faház alapja épp ezért lehetne akár erős gerenda is, amely nem engedné a ház csavarodását, s úgy vélem, ha egy esetleges süllyedés lépne fel a ház valamely pontján, akkor egy hidraulikus emelő segítségével megtoldhatnám az adott ponton a betonkocka alatt. A süllyedésnek viszont azért nem adok sok esélyt, mert egy-egy kocka olyan széles volna, amely mintegy felfekszik a keményre döngölt murvaágyra, és ezen kockákból legalább 60 darab lesz a ház alatt. Kizártnak tartom, hogy az építmény olyan fokú süllyedésnek legyen kitéve, hogy annak már a ház lássa kárát.
Megfelelő eljárás lehet még a gerendarács is. Mit is ír a belinkelt honlap a gerendarács nevű eljárásról?
"A gerendarács alapozás egymásra merőleges gerenda alapok szerkezetileg összefüggő elemként igénybe vehető rácsszerű hálózata. Ha a terhelés és az altalajviszonyok eredményeképpen a pont- vagy sávalapok nagyon közel kerülnek egymáshoz, gazdaságosabb lehet a gerenda- vagy gerendarács alapozás. A gerenda alap az épületnek bizonyos mértékű hosszirányú merevséget ad. Ha az altalaj kevésbé teherbíró vagy mindkét irányban nagy merevség szükséges, gerendarács tervezése célszerű.
A gerenda és gerendarács alapok egyes keresztmetszeteiben jelentős hajlító és nyíró igénybevételek léphetnek fel, ezért kizárólag vasbetonból építhetők.
A gerenda és gerendarács alapozás alkalmazása agresszív talaj, talajvíz jelenléte, illetve víznyomás esetén kedvezőtlen, mert az épület alapozásának védelme csak az alaptesteket körülburkoló szigeteléssel, nehezen kivitelezhető és költséges módon érhető el. A talajvíznyomás felvételére a gerendák között leterhelő szerkezetre van szükség. Az említett nehezítő körülmények esetén lemezalapozás készítése előnyösebb".
Egyelőre még nem döntöttem el, hogy mely megoldás lehet a legjobb, ezért néhány nap gondolkodási időt javasoltam magamnak. Valamint a napokban elkezdem kiásni a tervezett ház alapját, mert csak így bizonyosodhatom meg a talajszerkezetet illetően, hogy nagyobb területen mi lehet a célszerűbb eljárás.
Annyi már most bizonyos, hogy a 48 köbméter földet mindenképpen kitermelem, amit kővel és murvával fogok pótolni. Ha a tömörítés után is bizonytalan lesz az építészem és a kivitelezőm, akkor a murvaágyba végül vasbeton sávalapot fogok ásni. Ez a két megoldás már bizonyosan elegendő lesz a megfelelő kivitelezés szempontjából.
A tervezővel (és néhány építési vállalkozóval) való konzultálás után vegyes érzelmek uralkodtak el bennem. Kivétel nélkül mindenki a vastag sávbeton (vagy a lemezbeton) mellett érvelt, mindenféle katartikus lehetőségeket vázolva fel a murvás alapozással kapcsolatban. Mi van, ha nem jönnek be a számításaim és valóban a költségesebb vasbeton alap mellett kell döntenem?
A vasbeton alap ára körülbelül 700.000-1.000.000 forintnyi összegbe kerülne, szemben a köves-murvás talajcseréssel, amely sac-per 150.000-200.000 forint között állna meg. Úgy érzem, nem mindegy...
A jelenlegi lakóhelyemen vannak olyan 25-30 négyzetméteres faházak, amelyek önmagukban, betontuskókra helyezve állnak, bármiféle süllyedés nélkül - nagyjából 30 éve. Mi baja lehet a házamnak, ha ugyanezt a megoldást választom, csak nagyobb területen?
Persze Horány homokos talajon terül el, szemben a pilisvörösvári fekete földdel. Előbbi helyen a talajvíz elszivárog, míg utóbbinál nem. A telkem alatt ugyan folyik a víz a lentebb eső területekre, de olyan nagy mennyiségben, hogy tulajdonképpen maga a talaj a vizes, vagyis vízben tocsog úgy ahogy van.
Többen javasolták a pontalapozást (vagy cölöpalapozást), ami annyit tesz, hogy gépi fúróval leásnak 3 méternyi mélységben, mintegy másfél méterenként egymástól, majd ezeket a lyukakat végül kiöntik betonnal, viszont a költségek így több millió forintra rúgnának, ami számomra szintén nem elfogadható.
Alap-fajták (forrás: arc.sze.hu)
A józan paraszti ész alapján úgy vélem, az elgondolásom megállná a helyét, de mindig ott van az a bizonyos "mi van, ha..." dolog. Ha a murvás alap tényleg nem jön össze, akkor lőttek az egész ház-projektemnek, mert mindenem odaveszhet, ha a ház elkezd süllyedni vagy deformálódni.
A faház alapja épp ezért lehetne akár erős gerenda is, amely nem engedné a ház csavarodását, s úgy vélem, ha egy esetleges süllyedés lépne fel a ház valamely pontján, akkor egy hidraulikus emelő segítségével megtoldhatnám az adott ponton a betonkocka alatt. A süllyedésnek viszont azért nem adok sok esélyt, mert egy-egy kocka olyan széles volna, amely mintegy felfekszik a keményre döngölt murvaágyra, és ezen kockákból legalább 60 darab lesz a ház alatt. Kizártnak tartom, hogy az építmény olyan fokú süllyedésnek legyen kitéve, hogy annak már a ház lássa kárát.
Megfelelő eljárás lehet még a gerendarács is. Mit is ír a belinkelt honlap a gerendarács nevű eljárásról?
"A gerendarács alapozás egymásra merőleges gerenda alapok szerkezetileg összefüggő elemként igénybe vehető rácsszerű hálózata. Ha a terhelés és az altalajviszonyok eredményeképpen a pont- vagy sávalapok nagyon közel kerülnek egymáshoz, gazdaságosabb lehet a gerenda- vagy gerendarács alapozás. A gerenda alap az épületnek bizonyos mértékű hosszirányú merevséget ad. Ha az altalaj kevésbé teherbíró vagy mindkét irányban nagy merevség szükséges, gerendarács tervezése célszerű.
A gerenda és gerendarács alapok egyes keresztmetszeteiben jelentős hajlító és nyíró igénybevételek léphetnek fel, ezért kizárólag vasbetonból építhetők.
A gerenda és gerendarács alapozás alkalmazása agresszív talaj, talajvíz jelenléte, illetve víznyomás esetén kedvezőtlen, mert az épület alapozásának védelme csak az alaptesteket körülburkoló szigeteléssel, nehezen kivitelezhető és költséges módon érhető el. A talajvíznyomás felvételére a gerendák között leterhelő szerkezetre van szükség. Az említett nehezítő körülmények esetén lemezalapozás készítése előnyösebb".
Egyelőre még nem döntöttem el, hogy mely megoldás lehet a legjobb, ezért néhány nap gondolkodási időt javasoltam magamnak. Valamint a napokban elkezdem kiásni a tervezett ház alapját, mert csak így bizonyosodhatom meg a talajszerkezetet illetően, hogy nagyobb területen mi lehet a célszerűbb eljárás.
Annyi már most bizonyos, hogy a 48 köbméter földet mindenképpen kitermelem, amit kővel és murvával fogok pótolni. Ha a tömörítés után is bizonytalan lesz az építészem és a kivitelezőm, akkor a murvaágyba végül vasbeton sávalapot fogok ásni. Ez a két megoldás már bizonyosan elegendő lesz a megfelelő kivitelezés szempontjából.
Tovább: 11. rész - Az ivóvíz kérdése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése